Zavaros gondolatok

,,A feszültség széttöri a dolgokat, megbontja az egészet, mígnem a különálló részek képtelenek ellenállni a nyomásnak többé, és elveszíted ami korábban a tiéd volt."
/Nora Roberts/

Csak hogy valahol fennmaradjon, hiszen annyira jó, és annyira igaz.

Ja, és ,,Az ember csak akkor van túl sokat egyedül, ha nem szeret egyedül lenni".

Kicsit béna hangulatom van, valahogy ki kéne magam rángatnom belőle. Esetleg egy másik zenével, mert ez egyáltalán nem segít. Nem is értem, hogy minek hallgatom.

Ez meg akkora poén, és tök bírom.

Még egy hét a nyárból. Érdekes érzés így kilencedik előtt. Szokatlan. Nem csodálkozom.

Summertime

Rég írtam. Mondhatnám, hogy azért mert nem volt mit leírni, de nem lenne igaz. Biztos volt valami, még akkor is, ha most épp nem jut eszembe. De tudom, hogy volt. Most pedig egy kicsit minden kavarog. Szerintem ez a Hiperkarma hatása. A héten ért a félelmetes felismerés, hogy mindjárt vége a nyárnak. Egyszer csak huss, és nem fogok egész nap olvasgatni, vagy Din Dinnel mászkálni, filmeket letölteni aztán megnézni, a diófa leveit csodálni a hintaágyszékből[nincs jobb szó rá, tulajdonképpen egy hálós cucc ami az egyik fán lóg és bele kell ülni] ahogy átsüt rajtuk a nap és közben mélyen szántó gondolatok ezreit terelgetni a megfelelő helyre, és mindent, amit mostanában csinálok. Kicsit sajnálom, de egy másik felem várja azért a sulit is. Hiszen új hely, új minden. De azért élvezem a nyarat, amíg lehet. Aztán pedig majd élvezem az őszt, a telet és a tavaszt.
A hülye szomszéd meg úgy gondolta hogy felgyújt valamit, így az udvarunkban állt a füst, és a hajam is füst szagú, juhé.
Szeretnék valamikor tanulni. Komolyan. Angolozni, vagy valami. Vagy átnézni az olasz szavakat, vagy visszaolvasni a törit. A fizikától elhatárolódom. Elég flúgos gondolatai vannak az ember lányának nyár közepén, úgy látszik. Nem baj. Nem zavar.

Bloggerek

Neten találtam:
" hja, ha az embernek nincs szocialis kapcsolata, mindenkihez probal beszelni
ebbol lesznek az utcan motyogo oregasszonyok
meg a bloggerek"
Köszönjük szépen.
:D

Fuck tetőfedés

Harmadik napja csinálják a tetőt, és a munkaidejük reggel hatkor kezdődik, ami azt jelenti, hogy onnantól kezdve én sem alszom. Nem mintha nem akarnék, óó dehogynem, de a kalapálástól valahogy nem megy. -__-' De eddig legalább az utca felőli részt csinálták, így volt rá esélyem, hogy elkerüljem őket, de most az udvar felől dolgoznak, így ha kinézek az ablakon, akkor is farkasszemet kell velük nézzek. Ááá. Ja, és az alváshoz hozzátenném, hogy a minap folytattam egy rövid párbeszédet a főnökükkel:
"- Felkalapáltunk?
- Igen.
- Ez azért van, hogyha mi nem alhatunk, akkor te se. " Jaaj, nagyon vicces volt, köszönöm szépen, de fáradtan és nyűgösen - miközben módszeresen próbálom őket elkerülni - nem értékelem a viccet. (azért valami ökögés szerű nevetést kipréseltem magamból.)
Becsatlakoztam egy zenekarba - hozzátenném: fúvós zenekar, sokan vagyunk, nem rockbanda (bár az se volna rossz) - és nagyon élvezem. Igazán. [: Ott mindenki vidám, nevetünk, jó fejek, és viccesek. Fellépésről hazafelé pedig énekelnek/-ünk. Talán bután hangzik, de nem úgy van. Nagyon jó. [: Kattantak. És aranyosak. És jó velük együtt zenélni. [:

Múzika

Tegnap éjfélkor [vagy az már ma volt?] az ágyamon ültem és nagyon próbáltam valamit kitalálni, hogy lenyugtassam magam. Kapcsolgattam a tévét, de nem találtam semmit, úgyhogy megálltam az MTV-n, hogy menjen valami zene, és elővettem az összes ezer éves újságomat. Mikor háromnegyed órára sikerült elvonni a figyelmemet, meguntam az önismereti tesztek töltögetését -hatodjára-, és különben is, már mindent megtudtam magamról [többek között, hogyha férfi volnék, igazi szexmasina lennék, ugye milyen jó nekem?]. Csak ültem az ágyamon, amikor jött ez a szám. Sosem hallottam még azelőtt, igazából nem is értem miért fogott meg annyira, de tetszik. Eleinte furcsa volt, aztán amikor tovább pörgött, egészen megtetszett, megszoktam a hangot, mindent.

Éééés nincs könyvem, habár vettem hétfőn egyet de kedd reggelre már azt is kiolvastam, azóta meg szenvedek, hogy nincs mit olvasnom. Illetve, a jobb oldalamon két hatalmas könyvespolc áll tele könyvekkel, szegény én, nem találok olvasnivalót. -__-'

Meggyesjoghurt, the terminátor

A joghurt ügyesebb volt, ugyanis mikor kivettem a hűtőből kiugrott a kezemből, és a földre esett, ahol kifolyta magát. Úgyhogy a konyha úszott a rózsaszín szmötyiben, és a lábamról is a meggydarabok csöpögtek. Hát, nem engedte magát levadászni, de a végén becserkésztem azért. :P

A szépfiú(k)

Igazából nem is értem, hogy miért motoszkál a fejem egyik kis zugában annak a fiúnak a képe, akit pénteken láttam az évzárón. Derékig érő fekete haja, és elképesztően szép arca volt. Láttam már egyszer a zenesulinál, azt hiszem a tél vége felé járhatott az idő, mert fáztam, erre határozottan emlékszem. Ő pedig egy méterre tőlem dohányzott és köhögött felváltva. Rendkívüli módon rosszallottam ezt a kettőt így együtt. Viszont akkor is elsőre az a lélegzetelállítóan gyönyörű haja fogott meg annyira. Aztán megfordult. Isteneeeeeeem. Na, lényegtelen, csak le kellett írnom, hogy régen láttam ennyire szép embert. De komolyan.
Éppen a Zene és szöveg felénél tartok, amit kisebb-nagyobb megszakításokkal nézek. Anyu egyszer egy pár éve mondta, hogy mennyire bírja Hugh Grant-et. Háát, nem tudom... Jó színész, ez tagadhatatlan, meg is olyan csúnya [muhaha], de nem vagyok különösképpen lenyűgözve. Jimmy Fallon sokkal jobban bírom. :P [:
Amúgy laza, és kissé rövid nap volt ez, mivel tizenegy körül ébredtem. Így a napom fele elment, de azért kiolvastam egy könyvet, szedtem meggyet, kicsit fuvoláztam - többet kéne, sokkal többet- és írtam is, már nem csak ide, máshová is.
Most pedig megyek, és levadászok egy meggyes joghurtot.